Tegnapelőtt egy időre, letisztultan és sallangoktól mentesen, éterien és mégis a nemes egyszerűségében komplexen átélhetően - benézett hozzánk a boldogság. Oly hétköznapi volt, oly „proli”, hogy egy ideig észre sem vettem.Csak annyit láttam, hogy a lányom boldogan sürgölődik a konyhában, és az első koreai muffinját süti, majd büszkén fényképezgeti. A férjem meg a nappaliban méricskéli elégedetten a vadiúj (emberi erőforrással működő, de nekünk már csak motoros) mopját, majd rögtönzött bemutatót tart a mop „two in one” konstrukciójáról, miszerint aknakeresőként is képes funkcionálni.
És akkor hirtelen észrevettem, és rácsodálkoztam. Mert ott állt mellettem a sarokban, igen, a BOLDOGSÁG, és mosolyogva nézte velem Őket, akiket szeretek. Így, ilyen egyszerűen, profán módon, nehezen észrevehetően, és mégis a világ legtermészetesebb formájában, teljes valójában megmutatkozott nekem az érzés: milyen boldog vagyok most.
Ps: ma pedig meggyújtottuk hevenyészett adventi koszorúnkon az első gyertyát. Békés, nyugalmas lélekkel teli adventi hangulatot kívánok mindenkinek!
Szia(sztok) :)
VálaszTörlésA muffinsok is (mond med Bianak hogy nagyon finomnak neznek ki, es biztos azok is voltak!) es a motoros mop is nagyon jol neznek ki :)
Olvasom szepen telt az elsö advent nalatok is:)Örulök!
Hello Iza,
VálaszTörlésonnan a messzi, zimankós Svédországból! :)
Az Advent egyszerűen, jó értelemben introvertáltan telt, - amennyit ki lehetett hozni belőle. Azt hiszem, itt tanulgatom igazán, hogy nem mindig a dús kellék és pompázatos tálalás a fontos, sőt...
Te azért küldhetnél pár igazi, télies hangulatú képet a fagyos fjordoktól!
Szeretettel üdvözöllek,
mira