Tegnap éjjel leesett az első hó. Oly váratlanul, valamiféle dekódolatlan égi jelként érkezett, hogy csak álltunk az E-Mart (nagy bevásárlóközpont, Auchan vagy Cora jellegű) óriási ablaka előtt, zavart, örvendező vagy éppen dühös vásárlók. Nem akartam elhinni. Napok óta egy kis valós téli feelingért fohászkodom, és most itt van. A mögöttem ácsorgó és csendben acsarkodó kínai gumipapucsos (!!!) apuka szívét érzéseim szerint nem járta át az öröm. Balerinacipőben ugrándozó kislánya azonban minden bizonnyal indult volna hóembert építeni. (zokni nélkül, amúgy meg oly mindegy... szóval a koreaiak öltözködési szokásairól majd egy külön bejegyzésben)
Igazi hóesés volt. A sípálya a házunk előtti hegyek tetején már napok óta fényárban úszik. Állítólag az első hó itt olyan fontos, hogy a koreai szerelmesek kimennek és kézenfogva sétálnak benne, bárhol is vannak. A férjem mesélte, hogy az ő egyetemi előadásáról is kéredzkedett ki egy lány, hogy mobilon hívja a barátja, és mennie kell sétálgatni és fotózkodni az első hóban. Nem volt apelláta, kimehetett az óráról.Éjjel sétáltam kicsit, puhán lépegetve a vékony takarón, csend volt és narniás hangulat. A hosszútüskés fenyők ágaiba csomókban kapaszkodtak a hópelyhek, és beletapadtak a fürtjeimbe is. Megmostam az arcom az első hóban, ahogy lányomnak mondom mindig, miként nekem meg az anyám mondta, neki meg az ő anyja, mondván, hogy „a lyány, aki első hóban mosdik, szép marad sokáig.” Hát, hajrá, hóesés, akad még elég hiú és babonás hölgy a világon... :-)
Régebbi bejegyzésemben hiányoltam a karácsonyi fényeket. A minap Szöulban jártam, és örömmel konstatáltam, hogy itt is vannak fények a nagyvárosban. (Apropó, cím: mindenkinek ajánlom. Jay McInerney: Fények, nagyváros című kisregényét, mely a 80’-as évek popkultikus minimalista leképezése... Lásd még „Brat Pack” írók a témában.) Szóval az én nagyvárosom egyik napról a másikra ünnepi fényárban tobzódik. Van ebben valami ambivalens... ahogyan öltönyös emberek sétálgatnak, balettcipős lányok beszélgetnek egymással, az egész dekoráció olyan szimulákrum jellegű, melynek mintegy véletlen következménye lenne csak a karácsony... Mindegy, ki tudja? Talán karácsonyozom én majd autentikusabb hóesésben is, Skóciában, Kanadában vagy Izlandon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése