2011. február 11., péntek

Temple stay - gyakorlatban.


Amit én a buddhizmusról ’tudok’, azt jórészt A kis Buddha című (egészen jó!) Bertolucci filmből http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/20080331/a_kis_buddha_megvaltoztatta_hollywoodot/  és az egyetemi vallástörténeti előadásokból tudom. Itt Koreában sokszor botlom szerzetesekbe, egészen hétköznapi helyeken, áruházban vagy metrón. Mindig is érdekelt, hogy miként élnek, hogy csakugyan betartják-e a napi rutinjukban is azt az állhatatosan szelid életet, amit hirdetnek.

Tudtam azt is, hogy egy huzamosabb, éjszakát is magába foglaló „temple stay”- t nem tudok csak úgy simán bevállalni. A rövid, két órás templomi tartózkodás felemelő és tanulságos élmény volt, és megmutatta nekem, hogy nem biztos, hogy az a helyes, ha gondolkodás nélkül ki akarok próbálni mindent és habzsolni az életet, amolyan „carpe diem” módra.

A Bongeunsa templom, ahol a program zajlott, egészen sajátságos hangulatú helyszín a nyugati ’barbár’ turisták számára, hogy kicsit lelassítsanak és magukba szálljanak. Az egész kolostor komplexum – szinte környezetidegen módon – bele van ékelve Szöul egyik legdesign-osabb, legmodernebb kerületébe. Az ember csak kapkodja a fejét értetlenül a csodálatosan festett archív pagoda cirádáiról a háttérben meredő kolosszális üveg és krómacél felhőkarcolók között. Ellentmondásos, kissé tudathasadásos látvány ez. Regisztráció, és egy rövid adatlap kitöltése után (mi okból vagyok Koreában, honnan értesültem a ’temple life’-ról, milyen nemzetiségű és vallású vagyok...) idősebb szerzetes lép a csoporthoz, és kiosztja a visitor kártyákat.


video

Rövid idegenvezetéssel kezdődik a túra, ami alatt megtudom, hogy a kolostorok bejáratánál álló harcos hindu istenségek, a devak, csak itt vágnak ilyen elrettentő arcot. Indiában és Kínában – ahonnan érkezett a buddhizmus Koreába – nem ilyen rémisztőnek ábrázolták őket. Az istenek előtt háromszor kell meghajolni, és engesztelő ajándékokat is szokás adni számukra, ami legtöbbször rizs, gyümölcs, virág és víz. Az iljumun, a nagy pilléres kapu szintén nincs máshol Ázsiában, csak itt. A túra során bebocsátást nyertünk a beopdang-ba, a nagy Dharma hall-ba, ahol éppen szertartás folyt. Megtanultuk a szükséges leborulást az imához. Először fél meghajlás, összetett kézzel, majd három teljes földreborulás, úgy, hogy amikor a fejünk a szőnyegen van, két tenyerünket felfelé tartjuk, mintegy magunkra vonván Buddha fényességét.


Ezután átsétáltunk a meditációs központba, és bemutatták nekünk a dado-t, a hagyományos tea ceremóniát. Csodálatos és európai ember számára szinte érthetetlen lassú és kecses mozdulatok alkotják a dado-t. Zöld teát és krizantém teát szervíroztak nekünk, és megtanultuk amolyan zen-módon élvezni az italt… vagyis először szagoljuk, majd nézzük, aztán kóstoljuk –tehát az illata, a színe, és végül az íze által az összes érzékszerveinken keresztül jusson el hozzánk a tea.

video

Ezután a chamseon-t, vagyis a meditációt gyakoroltuk. Egy fiatalabb szerzetes kápráztatott el minket azzal, hogy a kötelező buddhista jóga alatt oly mértékű rugalmasságot mutatott, ami megszégyenített minket. Kapálózó, görcsös lajhárként mozogtunk hozzá képest, aki két lábát spárgában széttárva előre hajtotta a fejét, és orrával a padlót érintette. Könnyedén. Persze az áhított szellemi és testi, spirituális relaxációt és ellazulást olyannyira nem sikerült elérnem, hogy a féllótusz ülés alatt is csak a hátamban lévő fájdalomra tudtam fókuszálni, meg arra, hogy nagyon ennék egy szamgetangot.

Az utolsó programot belső ujjongással vártam. Bizonyára ismerős Buddha életében a fontos szimbólum, a lótuszvirág. Nos, ilyen gyönyörűséges virágokat készítettünk színes papírból. Szívem szerint tucatot csináltam volna, főleg, amikor elmondták, mit jelent a virágból készült lámpás. Bölcsességet és együttérzést szimbolizál, és azt az őszinte szándékot,  hogy világítson egész életünkön keresztül, a tudatlanság és a sötétség ellen.  
 

4 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek ezek a hajtogatott/?/ virágok.Mostanában idehaza rengeteget kellene belőle készíteni!!
    A napokban a tv.-ben láttam egy kínai tea szertartást lenyűgöző volt,élvezetes.Többször lejátszottam a felvételed. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet ilyen természetesen lassan mozogni!!! Én nagy teázó vagyok, de ehhez képest az tea hörpölés ahogyan csinálom, mint ahogyan mások.
    Jé!!! A bort úgy látszik majdnem zen módra élvezem + a koccintáskor a poharak csengése a fülemre jó hatással van.

    VálaszTörlés
  2. Ó, a lótuszlámpák! Tavaly májusban, Buddha szülinapon én is csináltam (bár elajándékoztam, de idén is fogok készíteni). Amúgy én is szeretem a buddhista kulturát, a templomokat. A természet, túrázás a mindenem, és annyira szépek a hegyekben, hegyek lábánál, be sem tudok telni velük. Egyszer egy szerzetes -akiről kiderült, apáca, nem tehetek róla, uniszex volt :))) - hozzánk csatlakozott kiránduláson :)). Aranyosak nagyon.
    Az én írásaim:
    http://aliceletters.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  3. @Gyula: nagyon-nagyot nevettem a zen metódusú borivásodon.. :DD Tetszik, nagyon, és az is tetszik, hogy többször megnézted a dado-t. Nekem nem volt türelmem hozzá, és nem tudtam végig felvenni a szertartást, olyan lassú - gyönyörűségesen lassú! - volt. Csak csodáltam... én képtelen lennék erre, vagy csak nagyon sok gyakorlással...Kár, hogy a háttérben neszező fantasztikus meditatív zenét nem hallani sajnos...

    VálaszTörlés
  4. @Évi: a lótuszlámpás volt az első dolog, ami totálisan lenyűgözött itt Koreában. Legszívesebben teleraknám vele a szobámat. A Lótsz Lámpás Buddha Ünnep a legintenzívebb spirituális élményem volt - imádkozom, hogy valamilyen csoda folytán idén is átélhessem az euforiát, de nem valószínű... A buddhista kultúra és vallás valahogy mostanában talált meg nagyon, szeretnék bővebben utánanézni. És hát a templomok... :) Soha nem tudom megunni őket. :)Átnézem a blogodat, köszi! :)

    VálaszTörlés