Kánikula Szöulban

Igen, elkezdődött itt is. Leginkább szubtrópusi kánikulának hívnám. Már ha nevet lehet adni annak a nyúlós, kábítóan fülledt, gyilkos hőségnek, ami jelenleg itt tombol. Napok óta 30°C felé tendál a hőmérséklet, amit a masszív páratartalom miatt 35°-45°C-nak érzünk. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy minden nap lassított felvételben, ólomsúlyként vonszolom magamat, a sűrű párát szinte tolom magam előtt, megállás nélkül iszom illetve folyamatosan fáradt vagyok. Ázsiában a nyári meleg nem olyan ’lazán’ elviselhető, mint mondjuk Afrikában. Egy biztos, szívesebben lennék most ott, ahol csak száraz forróság tombol. (Szaunában is jobban toleráljuk a száraz izzasztót, mint a nedveset...)

Szöulban az utcák ilyenkor napközben szinte teljesen kiürülnek. Épeszű koreai – ha teheti – nem megy ilyenkor nyílt színre. A sziesztát mediterrán módra betartják, sokszor az üzletek is bezárnak, és napnyugta után, az enyhébb sötétben indul meg újra az élet, és tart éjfél környékéig. A napfény elől mindenki a brutálisan hűtött aluljárókba menekül. A metrókat olyan drasztiusan légkondicionálják, hogy esély sincs nem megfázni. Szinte minden buszon van légkondi, és alig akad olyan üzlet, butik, kávézó és étterem, valamint szolgáltató egység, ahol ne lenne. Sokan ejtőznek az aluljárók padján hűsölve – senki nem küldi ki őket, még ha elbóbiskolnak a padokon, akkor sem. Az emberek a hosszú, egymásba érő és nagyszerűen felszerelt földalatti bevásárlóközpontokban élik az életüket a nyári hónapokban.

A napernyők forgalma ugrásszerűen megnőtt, ugyanígy a különböző fejfedőké és testárnyékolóké is. A koreaiak olyan félelemmel óvják magukat a napfénytől, mint a vámpírok. (A barna bőr amúgy sem esztétikus szerintük, hanem inkább az alacsony származás és fizikai munka jele. Az arckrémekbe, testápolókba is mesterséges fehérítőt raknak.) 30 faktorosnál alacsonyabb naptejjel nem találkoztam.  Jómagam a napot jéghideg, kis üveges C-vitamin ’shot’-tal kezdem, ez igen népszerű Koreában. Ha megtehetem, naponta iszom egy igazi gyümölcsből készült jégkását. Ez most a trendi. Apró standok állnak szerte az utcákban, és előtted turmixolják az általad választott gyümölcsből az italt. Jobb helyeken nem raknak bele külön szirupot és aromát, csak helyben darált jeget. Így természetes az egész ital, olyan, mint egy jéghideg desszert. Nem utolsó szempont az sem, hogy itt megfizethető.

A kedvenc koreai ételem pedig ebben a lohasztó, nedves kánikulában a jéghideg, ecetes tésztaleves, a nengmyun. Ez egy savanyú lével, zöldségekkel és gyümölcsökkel, továbbá tojással készült hideg lé, átlátszó tésztával. A hideget úgy értem, hogy jégdarabkák úszkálnak benne, amikor kihozzák az asztalra. Fehér savanyú retek jár hozzá, és plusz ecettel és wasabival teheted még csípősebbé, ha úgy kívánod.

Egyszóval felkészülten, türelemmel és korrektül viselik a koreaiak a forróságot. Jéghideg üdítőital automaták működnek mindenhol, - hülye lenne azokat megrongálni bárki, a saját érdekében is. Senki nem neheztel, ha csak hűsölni mész be egy üzletbe vagy könyvesboltba. Friss, tiszta és hideg ivóvíz csapok vannak sok helyen, és ballonokból kapsz szűrt vizet, ha megszomjazol. És ha még ez sem elég, csinos kis papír legyezővel hűtheted magadat, amit minden nyári rendezvényen ingyen osztogatnak a szervezők. A fentebb látott a képet pedig a neten találtam, sajnos nem az én művem. Példaértékűen mutatja a koreaiak viszonyát a napozáshoz. Arcok, kezek, fejek és a test nagy része hermetikusan elzárva a napfénytől. Igen, ez nem kamu: a koreaiak így napoznak a tengerparton. J